A boldogság eléréséhez az elmúlt években számtalan tippet és praktikát kaptunk, melyek egy része kifejezetten megalapozottnak mondható. Biztosan sokak számára ismerősök a közösségi oldalakon futó #hála kihívások vagy a pozitív élmények naplózására és megosztására biztató bejegyzések. Ezek az apró lépések valóban sokat tehetnek a jóllétünkért, azonban ha nem hozták meg a várt eredményt, sajnos nem úszhatjuk meg a mélyebb önismereti munkát. Enélkül ugyanis még a több hónapos kihívások is legfeljebb sebtapaszként szolgálhatnak.
Méghozzá azért, mert nem a boldog pillanatok hiányától szenvedünk a legtöbben, hanem a tévesen megválasztott mércénktől.
Amikor a boldogságról vagy az elégedettségről gondolkodunk, gyakran hibát hibára halmozunk.
Tévesen olyan tényezőktől várjuk ezt az érzést, amik nem hoznak valódi elégedettséget. Ezek közül a leggyakoribbak a pénz, a jó tanulmányi eredmény, egy új ház, szép tárgyak, vagy éppen a munkahelyi sikerek. Lehet, hogy ezt a sort olvasva te is vágyakozni kezdtél, ami teljesen normális ????
De most tegyünk egy próbát: Idézz fel egy korábbi helyzetet, amikor megszerezted a vágyott dolgok egyikét! Mi történt? Mit éreztél? Meddig tartott ez az élmény?
Sajnos a legtöbb kutatás és beszámoló szerint nagyon hamar hozzászokunk ezekhez az élményekhez. Egy munkahelyi fizetésemelés például 2-3 hónapnál tovább nem tartja fenn a motivációt. Persze mondhatnánk, hogy ez csak egy szám, ami a megélhetés feltétele, de az a helyzet, hogy az érzelmi élményeknél is felfedezhető ez a fajta mulandóság: friss házasokat vizsgálva azt találták, hogy kevesebb, mint egy év alatt a házasság okozta boldogság-hullám lecsitul, és visszatérnek a “szürke hétköznapok”.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ne legyenek célok az életünkben, de érdemes észben tartanunk néhány jelenséget:
- létezik az úgynevezett hedonikus adaptáció (hedonic adaptation), ami magyarul kb. azt jelenti, hogy hamar hozzászokunk a jóhoz, és a vágyott érzelmi élmény eléréséhez újabb löketre van szükségünk
- emellett hajlamosak vagyunk egy jövőbeli eseményt túlértékelni: úgy véljük, hogy az érzelmi élmény intenzívebb és tartósabb lesz, legyen szó pozitív vagy negatív eseményről (ez az ún. hatás torzítás (impact bias) jelensége)
A másik hiba a boldogság keresésében a referencia pontok téves kiválasztása. Mindannyiunknak szükségünk van olyan jelzőpontokra, melyekhez viszonyíthatjuk a helyzetünket. Ezeknek a referencia pontoknak egy része a múltbeli tapasztalatainkból származik (pl.: korábban nagyon feltöltött a nyaralás, biztos jobb kedvem lesz az ideitől is), a másik része pedig a környezetünkből. Ez a környezeti referencia pont lehet egy szomszéd, egy kolléga, vagy egy influencer is akár. Ha szeretnénk minél nagyobb esélyt adni a saját boldogságunknak, érdemes olyan referencia pontot választani, aki elérhető és reális állapotot képvisel ????
Egy tévesen megválasztott referenciapont mellett hajlamosak lehetünk alul értékelni a saját sikereinket, irreális célokat próbálunk elérni, amik jelentősen rontják az önértékelést és a jóllétet.
Ezek a működésmódok sok esetben teljesen automatikusan jelentkeznek és nem engednek más megközelítést a perspektívánkba. Ahhoz, hogy leküzdjük ezt az akadályozó gondolkodásmódot, elsőként tudatosítanunk kell, hogyan is vélekedünk/gondolkozunk a boldogságunkról.
Hogy ezután mit lehet tenni, azt a következő bejegyzésből megtudhatod!
(Ha alaposabban elmélyednél a cikk mögött álló kutatásokban Laurie Santos online kurzusában minden hivatkozást megtalálsz)