Az igazi önelfogadás magában foglal mindent, ami vagy: a pozitívumokat és a negatívumokat is beleértve. Ettől függetlenül az önelfogadás nem egy stabil végállapot. Sokkal inkább egy dinamikusan változó munkafolyamat, melynek része az önmagunkra való reflektálás, az érzéseinkkel és gondolatainkkal való kapcsolódás, önmagunk megismerése, kifejezése és fejlesztése.
Ha tisztában vagy a pozitív tulajdonságaiddal, gondozod és fejleszted őket, keresed a lehetőségeket, ahol kamatoztathatod ezeket a képességeket, az már egy nagyon jó lépés, de még nem valódi önelfogadás.
Ahhoz tisztán kell látnod a „sötét oldalad” is:
- Mik a gyengeségeid?
- Mi az, amire érzékenyebben reagálsz?
- Hogyan viselkedsz stresszhelyzetben?
Amint ezekre a kérdésekre is megvan a válaszod, és el tudod fogadni, hogy ezek a tulajdonságok is az éned részét képezik, már jó úton haladsz. Sokan azért nem jutnak el erre a pontra, mert úgy érzik, hogy ha elfogadják a hiányosságaikat, akkor azzal lemondanak a fejlődés lehetőségéről is. Ez (szerencsére) nem igaz.
Az önelfogadás nem egyenlő a stagnálással.
Az önelfogadás inkább egy stabil alap, amire már biztonsággal lehet építkezni, ahonnan bátran el lehet indulni és célokat kitűzni. Ha elfogadod az adottságaidat és képességeidet, beleértve a negatívumokat és a hiányosságokat, akkor képes leszel önmagaddal együttérezni, türelmesen haladni és pihenni, ha kell. Ezzel szemben az, aki csak a pozitív tulajdonságaira támaszkodik, úgy tesz, mintha csak egy csövön át nézné a képet. Nem látja önmagát teljes egészében, így könnyen támaszthat túlzó elvárásokat, válhat önostorozóvá vagy elégedetlenné. Összességében azt mondhatjuk, hogy az önelfogadása feltételhez kötötté válik. Például: „Ha sikerül megszereznem ezt az állást, akkor elégedett leszek”.
Az egészséges önelfogadás részeként meg kell tanulnod elfogadni magad a teljesítményedtől függetlenül is. Vagyis a feltétel nélküli önszeretetre és elfogadásra érdemes törekedned. (Például: „Nem engem választottak erre az állásra, de tudom, hogy értékes ember vagyok.”)
Ha most nehéz helyzetben vagy, „engedd meg magadnak”. Nem vagyunk tökéletesek és nem is érezhetjük magunkat mindig kicsattanóan jól. Ez rendben van. Légy elfogadó és türelmes magaddal szemben, majd építs az erősségeidre ahhoz, hogy számodra kedvezőbb feltételeket teremthess. Fogadd el, hogy a változás sem feltétlenül fog ugyanúgy menni, mint másoknál, ezért a prototípusok helyett fedezd fel a te személyes, testreszabott megoldásodat ilyenkor is. Ha pedig van kedved hozzá, oszd meg velünk, hogy legutóbb éppen mit fogadtál el önmagadban! 🙂